Nagyon jó, hogy rám talált ez a képzés, nagyon sokat tanultam ezalatt a pár hét alatt. Jó, hogy átnéztük az énállapotokat, a sorskönyvvel megismerkedtünk. Nagyon hasznosnak tartottam ezt a pár hetet, amit együtt töltöttünk, és nagyon sokat tanultam.  Olyan embereket ismerhetünk meg, akik hasonló problémával, gondokkal küzdenek, és én jól éreztem magam abból a szempontból is, hogy nem vagyok egyedül a gondommal. Más is ugyanilyen gondokkal küzd, és jó volt hallani, hogy van azért ezekre megoldás is. Lehet más irányba is elindulni. Ezeket a fontos tudnivalókat szerintem minden területen lehet használni. A családunkban, a munkahelyen, a szüleinkkel, a gyerekeinkkel kapcsolatban. Úgy gondolom, ezt talán mindenkinek ismernie kellene ezeket a fontos dolgokat, amivel ki tudunk lépni olyan problémás helyzetekből, amik az élet során adódnak.
És még egy, amit ki szeretnék emelni, hogy a te személyiséged mennyire fontos az egészben, ez a megnyugtató, segítőkész személyiséged teljesen jól összefogta ezt a pár hetet és hiányozni fog, ha nem lesz. Csütörtökönként mindig majd gondolok rá, hogy lenne egy beszélgetésünk.

Nagyon sok olyan problémát sikerült beazonosítani, amivel valamilyen szinten eddig is tisztában voltam, de a tanfolyam során tanult módszerekkel még pontosabban be lehet azonosítani, fülön lehet csípni, így sok mindent tettem a hétköznapok során, folyamatosan a házi feladatok, a találkozók arra ösztökélnek, hogy a gyakorlatba is ültessem át és minél többet foglalkozzak vele. A csütörtököt kimondottan nagyon szoktam várni, jó, hogy ilyen sok időt szentelünk a gondolatok megosztására, más is ráérezhet valamire és előrevihet, nemcsak az elmélettel foglalkozunk, hanem mindannyiunknak megjelenik a személyes tapasztalása is, ez motivációt is tud adni, egymást is támogatjuk ilyenkor, jó látni, hogy mindig érkezik támogató kommentár a csoporttagok részéről a megosztott élményekhez, úgyhogy nagyon pozitívnak könyvelem el, hogy belevágtam, szeretném minél jobban szintetizálni a tudást. Amennyi félelemmel tölt el az, hogy milyen érzéseket tud felhozni egy-egy alkalom, vagy egy-egy módszer tudatos áttekintése, annál inkább lelkesítő, hogy mégis jönnek olyan gondolatok a feldolgozás során, amik régóta nem, a hallottak, látottak, olvasottak dolgoznak bennem és nemcsak negatív sebeket tépnek fel, nem csak félelmeket hoznak elő, hanem pozitív dolgok is ki tudnak ebből alakulni.
Az erőszakmentes kommunikációt ha a gyakorlatba átültetem, úgy gondolom, az egy elég jó módszer lehet, de amik előkerültek a személyes beszélgetések alkalmával, azok is beváltak, például ez a személyes idő, a párkapcsolatban egymással töltött idő megszervezése, kialakítása működőképes, ezt kaptam mint tippet, úgy gondolom, hogy ezek alkalmazhatóak és a segítségemre vannak.
Mindenképp kell hozzá egy elköteleződés, hajlandóság a változtatásra és ne csak önigazolásként vágjon bele, vagy így látszatváltoztatásként, hogy valamit tettem és le van tudva. Azokat az embereket különösen megfoghatja, akik válaszút előtt állnak és úgy akarnak továbbmenni, hogy magukat is megismerjék előtte, vagy ezzel párhuzamosan.

A három hónap alatt nagyon sok minden történt, eddig is foglalkoztam már magammal, rengeteg kérdésem volt, amik nem feltétlen álltak össze a fejemben, ide is jöttem tengernyi kérdéssel, nagyon sokat adott a program. Olyan dolgokra jöttem rá közben, amik fel se merültek az elején. Segített jobban megérteni, hogyan működöm, bizonyos szituációkra hogyan reagálok, kicsit irányított módon tudtam haladni. Rengeteget kommunikáltam a szüleimmel, családommal, hogy mi hogyan történt a múltban, próbáltam felgöngyölíteni, mi hogyan történt, és ebből kifolyólag sokkal jobb lett a kapcsolatom az anyukámmal, mert sokkal többet beszélgettünk, próbálta megérteni, én hogyan működöm, és remélem, sikerült őt is picit rávenni, hogy próbálja megérteni, hogy én hogyan működöm, és eddig előtte soha nem kommunikáltunk erről, ez pozitív volt. Még most is használom a tanultakat, hiszen ha történik bármilyen szituáció, mindig eszembe jutnak a tanultak, főleg az, hogy milyen érzések vannak bennem, ezek az érzések hogyan alakulhattak bennem. Nem az van, hogy egyből reagálok valamilyen szituációra, hanem szépen átgondolom és lehet, hogy elsőre nincs bennem megértés, mert teljesen új a szituáció, viszont megvan bennem a hajlam, hogy átgondoljam, végigvigyen, könnyebben megtalálom rá a megoldást. Nagyon sokat adott az is, hogy csoportban csináltuk, a többieken keresztül is sokat tanultam, amilyen tartalmakat megosztottunk egymással akár könyvajánlókkal kiegészítve amit tanultunk, nagyon sokat adott, én tovább is adtam ezeket, egy részét az érdeklődő kollegináimnak, nagyon jó visszahallani, hogy amit tanultunk, azt továbbadtam, és mások jönnek vissza hozzám, hogy gondolkodtam azon, amit mondtál és erre és erre jutottam, és még egyszer se jutott eszébe egyébként ezeken gondolkodni, úgyhogy ez azért is jó, mert hiába én jöttem el, nyilván nem tudom továbbadni az egészet, megéri végigcsinálni, mert nagyon jó hallani a többieket, ki mivel áll szemben, de amit én elmesélek másoknak, az továbbindít bennük is egy gondolkodási folyamatot. Így lehet többet tanulni belőle. Elnézve a korábbi tanulmányaimban megismert modelleket, amikkel találkoztam, ez adott a legtöbbet. Ez az első, ami racionálisabb, összekapcsolja a múltat a jelennel és úgy kell gondolkodnom, hogy a jelenben hogy reagálok, így sokkal jobban tudom párhuzamba állítani a múlttal, sokkal könnyebb így az asszociáció is, hogy kiindulunk a jelenből és visszamegyünk a múltba. Nagyon sokat segít ez is, hogy nemcsak vannak a videófelvételek, amik adják az elméleti vázát, de megvannak a heti alkalmaink, amikor tudunk beszélgetni, ott megosztjuk egymással a tapasztalatokat, ez rengeteget ad, a Facebookos zárt csoportban is tudunk egymással kommunikálni, én is többször elővettem a jegyzeteket és nézem őket. Könnyebbség, hogy vannak tesztek, nekem is könnyebb volt, amikor az énállapotoknál rájöttem, talán az volt a legnagyobb felismerés, hogy az AHA-élmény, akkor melyik énállapotban mennyit tartózkodom és ezért lehetek olyan, amilyen vagyok és ezt összehoztam a múlttal, kicsit jobban sikerült megérteni a problémamegoldási stílusaimat. Napokig tudnék mesélni, hogy mi hogy volt. Saját magunknak a munkája van abban, hogy mit értem el. Nem a csodát várom, hanem én megnézem, hogy hogyan viselkedem, mi az oka és hogyan tudok változtatni rajta. Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem, meg hogy találkoztam ezzel, nagyon hálás vagyok.